Hosszú hétvége 3. nap, az utazás

Ez azért lett külön poszt, mert nem egyszerűen visszautaztunk Pestre, hanem este Szegeden a Szabadtéri Színpadon lévő előadásra volt jegyünk, így úgymond el kellett foglalnunk magunkat addig valamivel. Így hát Szegedre tartva megálltunk Makón egy kis városnézésre. Gondoltuk, megnézzük a „Hagymatikumot” azaz a városi fürdőt, de még mindig építés alatt állt, körben kerítéssel, ponyvával volt takarva, így sajnos nem sokat láttunk belőle.

A fürdő után a Lombsétány felé vettük az irányt. Fantasztikus volt a fakoronák magasságában sétálni. A sétány elején volt egy kilátó, fel lehetett sétálni, vagy ha valaki akart, akkor akár vissza is lehetett csúszdázni a kiindulási pontra. (Persze ezt akkor érdemes, ha már végigment az ember és a végén visszafordult.)

A kirándulás következő pontja az M43-as melletti Óföldeák, és az ott található erődtemplom volt, teljes nevén: Óföldeáki Szűz Mária Keresztények Segítsége.
Az építmény egy mesterséges dombon található, körbeásva egy elég mély vizesárokkal. Tényleg mint ha egy vár/erőd lenne, de „csak” egy templom. Sajnos a belsejébe nem sikerült bejutni, így csak kintről tudtuk körbejárni. És természetesen hódolhattam egy régi hobbimnak, a geoocachingnek, hiszen itt is volt elrejtve egy láda.

Óföldeákról most már tényleg Szeged felé vettük az irányt. Első cél az egyik pláza volt, hiszen ideje lett volna már ebédre enni valamit. A Rókus állomás melletti Szeged Plázába tévedtünk be, de mivel kevés volt az étterem, (és nem találtam olyat, amit szerettem volna,) átmentünk az Árkádba. Ott végre találtunk megfelelő kajáldákat, így mindketten tudtunk magunknak megfelelőt választani. Ebéd után egy délutáni séta következett Szegeden. Lesétáltunk a Tiszáig, végig a belvároson, majd a parton Szeged vasútállomásig, ahol megnéztük a híres TramTrain szerelvényt. Mire kisilabizáltam a helyszínen, hogyan tudnánk utazni vele, már elment és sajnos csak sokára jött volna a következő. Nem mellesleg kiderült, hogy nem itt, hanem az első pontunknál, Rókus állomásnál megy fel a vasúti vágányokra.

Ekkor már elég késő volt, majdnem 18 óra, így visszasétáltunk a bevásárlóközpontba, átöltöztünk ki-ki a megfelelő helyen, majd legurultunk az autóval és kerestünk egy megfelelő parkolóhelyet a városban, ami közel van a szabadtéri színházhoz, hogy a darab után ne kelljen már sokat sétálni, így is elég fáradt leszek addigra.

Így hát elértünk a színdarabhoz. Mit is néztünk mi, mi is következett? A Chicago!
A Szegedi Szabadtéri Színpadon is bemutatták a nagy sikerű musicalt, a Chicagot. A főszereplő nem más, mint Billy Flynn szerepében Nagy Ervin, és Velma Kelly szerepében Ónodi Eszter, valamint Roxie Hart szerepében Czakó Julianna, és Muter szerepében Janza Kata. Na és a legnagyobb, hogy a konferanszié nem más volt, mint Lakatos Márk, aki nőnek öltözve hatalmas, piros combcsizmát viselt többször is a darabban. Fura volt így látni. 🙂
A történetet korábban filmen illetve színházban is láttam. Itt viszont hatalmas színpadon volt látható a darab. Az már nem lepett meg, hogy élő zenekar volt, de ekkora együttest még nem láttam. A darab jól sikerült, jól látható volt még a nagy távolság ellenére is, hiszen hatalmas nézőtér volt. És ha már szabadtéri, így rendőrautóval érkezhettek a darabban szereplő bűnesetekhez a rendőrök.

Sajnos elég rosszul aludtam, nem tudtam kipihenni magam az utazásra, ezért estére, a darab idejére már jelentkeztek a fáradtság jelei, elkezdett eléggé fájni a fejem, a szünetre már eléggé gáz volt, de a darabot azért élveztem, amennyire tudtam. Közel éjfél volt már, mire véget ért, utána még meg kellett keresni a kocsit is, közel 20 perc volt, mire odaértünk.

A darab után már csak a hazaút volt hátra, ami Szegedről közel másfél órás út autópályán éjszaka. Azt gondoltam, kevesen lesznek éjjel 1-kor az autópályán, de hatalmasat tévedtem. Már a benzinkúton is sor volt, amin csak pislogtam; bent, fizetésnél rájöttem, hogy szerbek mennek valószínűleg vissza a munkahelyükre, Németországba. Szóval elég nagy forgalom volt a pályán, közel akkora, mint egy hétköznap az M3-on Budapest és M30 között. Szerencsére a fejfájás múlóban volt, így baj nélkül hazaértünk, és következhetett egy hatalmas alvás, hogy hétfőn már újra munkába állhassak.