Idei karácsony

Idén szerencsére 24-én nem dolgoztam, bár az előző nap igen, így kicsit komplikált volt pakolni és leutazni, közben még itthon is valamennyire karácsonyozni. Az utóbbi végül nem is jött össze, a fát már 24-én nem volt idő felállítani, hiszen hosszú út várt ránk, miközben itthon még el kellett végezni az utolsó simításokat az elviteles karácsonyi vacsorán, és az ajándékot is be kellett csomagolni, valamint pakolni az autóba.

Az ide karácsony ráadásul kicsit más. Nem is kicsit, nagyon. Nincs már a nagyi, akihez menni szoktunk. Idén ment el, így most már nagynénémnek kell pótolnia, neki kell azokat a süteményeket megcsinálnia, amit mama szokott.

Nem sok ajándékot vittünk, inkább az számított, hogy így is összegyűljön a család. Mondhatni, az én ajándékom volt a legnagyobb, mind méretben, mind értékben, bár kis önzőség is volt benne. Nagynéném TV-je régi katódsugárcsöves volt, és sajnos tönkrement. Abból a szobából vitték ki a TV-t, amiben én is aludni szoktam. Szóval volt benne egy pici önzés is, hogy legyen TV-m, így elvittem hozzájuk a régi TV-met, amit éppen most cseréltem le egy újra.

Sajnos nem maradhattunk sokáig, hiszen csak a 3 ünnepnapra maradhattunk, hiszen dolgoznom kellett már 27-én. Szóval kedden, 26-án érkeztek unokatesómék, velük költöttük el az ünnepi ebédet, ami előtt és után azért beszélgettünk is. Ebéd után végül elindultuk hazafelé, és mivel csak egyszer kerültünk dugóba, elég korán elértünk Pest határába, így úgy döntöttem, elgurulunk megnézni a Megyeri-híd karácsonyfa-kivilágítását.