Egyiptom – 3. nap – kirándulás

Luxor – Karnak – Királyok Völgye – Memnóm-kolosszus

Elérkeztünk a 3. naphoz, ami nem igazán a pihenésről szól. Ahogy az előző posztban már írtam, hajnalban keltünk, hiszen az út 4-5 órás, több megállóval. 4:15-kor indultunk a hotel elöl. Az összekötőnk bent keresett minket, mert nem tudta, hogy mi az apartman részben vagyunk. De megtaláltuk egymást. Egy 10 személyes minibusszal vártak minket. Mi voltunk a legtávolabbi hotel, így tőlünk indultunk, mi voltunk az elsők. Aztán kifelé több helyen megálltunk, több hotelben jártunk, párokat, családokat vettünk fel. A városban várt minket még egy busz, szétosztottak minket. Viszont a mi buszunkban egy család két nagygyereke rosszul lett, ekkor jött ki rajtuk a fáraó átka betegség, ami tulajdonképpen egy vírusos hasmenés, és hányás is jár mellé. Ilyenkor az ember könnyen kiszáradhat. Szóval egy busszal elindultak vissza a hotelükhöz, ahol kirakták őket, és az orvosok kezelésbe vették a fiatalokat.

Mi elindultunk, a másik busz pedig igyekezett utolérni minket. Az autópályára felhajtás előtt még megálltunk egy pihenőhelyen, ahol lehetett mosdózni, vásárolni, kávézni. Érdekes volt az autópálya, mert a folyamatos sor a bal szélsőben haladt, előzni a jobb sávba húzódott ki mindenki. A két irány el is vált egymástól, és voltak olyan dombok és hegyek, amiket két irányból kerültek meg. A hosszú úton megpróbáltunk aludni is.

Első állomásunkra, Karnakba, a templom elé kb 11-kor értünk. Újabb mosdólátogatás után bementünk a romokhoz. Monumentális még most is, az oszlopok kb 10-12 m magasak lehettek. Megtudtuk, hogy a királynak háreme volt. Fura, hogy akkoriban a templomban háremet tartottak és az uralkodó választhatott a nők közül, akik egy ablakban álltak. És különböző szobák voltak, oda mentek be.
A templom területe hatalmas, több, mint száz hektáron terül el, és több ezer évig épült, a különböző fáraók mindig építettek hozzá valamit, vagyis folyamatosan bővítették. Közel 30 fáraó tett hozzá, még a római korban is épült. A tervek szerint az idővel leomlott tetőt vissza fogják építeni. Valahogy az jutott eszembe, hogy itthon is így csinálják, kicsit meghamisítják a történelmet azzal, hogy a maradványból, romokból újat építenek.

Második programként a Nílusi hajóút következett, amivel ebédelni mentünk, kb 10-20 percen keresztül hajókáztunk egy kb 15 fős motorcsónakkal a Níluson, mire elértünk a Banán-szigetre. Itt költöttük el az ebédet, ami csirkecomb volt illetve kofta, némi zöldséggel. Ebéd után pedig idegenvezetést tartottak, megmutattak egy miniállatkertet, melyben krokodilok, prérifarkasok, majmok voltak. Innen pedig a banánföldre mentünk, akkor láthattuk, mekkora egy banánfa virága, mennyi gyümölcs lesz a fán és azok mekkorák. Ebéd után ismét egy rövid hajókázás következett, visszavittek minket a partra, de már a Nílus bal partjára, ahol a Királyok völgye van.

Szóval a partról újra a kisbusszal folytattuk utunkat, irány a Királyok Völgye. Kicsit csalódtam itt a külső látványban, valahogy nem erre gondoltam. Tényleg a sivatag közepén egy sziklás, homokos, keskeny völgyben vagyunk, ahol az első fáraók sírjai vannak. Annak idején, hogy megakadályozzák a későbbiekben a fáraósírok kifosztását, a sivatagban található hegyek belsejében rejtették el szarkofágokat, amik bejáratát elfedték, hogy rejtve maradjanak. A korábban épült piramisok közül volt, amelyiket feltörték, Így itt, a sivatag mélyén, 10-20km-re a várostól, nem látszottak a sírok, és mondhatni épségben maradtak meg, szemben pl a gízai vagy szakkarai piramisok belsejével. (Sajnos az ókorban még élt az emberek emlékezetében, hol is vannak a sírok, ezért többet kifosztottak, de volt olyan sír, amiből a későbbi fáraók vitették el a múmiákat és telepítették át új helyre. Van olyan sír, amit végül kifosztottak még az ókorban, de van olyan, ami végül az idők homályába veszve és újra felfedezve teljes pompájában maradt fent, bár a kincseket a fővárosba szállították.)
Sajnos a túrához tartozó belépőjeggyel csak 3 sírt lehetett megnézni, és a két kiemelt, híresebb sírért fizetni kellett volna pluszban, de ezt előre nem mondták. Sajnálom, mert Tutenhamon és Nefertiti sírját megnéztem volna.

A Királyok Völgye után elindultunk hazafelé. Az úton még megálltunk több, mint fél órára egy alabástrom, azaz kőfaragónál. Én nem szerettem, mert látszott benne kicsit az átverés, de mint később kiderült, jó árakat adtak végül. Csak ugye közben azt hallgattuk, hogy a kiírt árak nem érvényesek, csak itt, csak most, csak nekünk félár lesz. Nekem emiatt ment el a kedvem a vásárlástól, amit később azért megbántam.

Következő megálló egy kicsi kitérővel a Medinet Habu azaz III. Ramszesz halotti temploma. Elsőre azt hittem, mi leszünk egyedül itt, mivel a település végén volt. Mint kiderült, azért ez is egy nagyobb nevezetesség, így azért több csoport is volt bent. III. Ramszesz is tett az épülethez, ahogy ez az egyiptomi uralkodások alatt szokás volt. Ő ugyanis nem csak halotti templomát, de a királyi palotáját is itt építtette fel.
Szerencsére itt kevesebb időt töltöttünk el, max olyan fél órát voltunk a romok között.

Következő állomás most már tényleg csak pár perces volt, ez pedig a Memnóni kolosszusok megtekintése volt. Itt tényleg nem sokáig voltunk, mivel itt is sok az árus, elkészítettük a kötelező képeket, és már indultunk is haza. Ekkor már 17 óra körül jártunk, és még hátra volt a hazaút. Persze visszafelé is megálltunk ugyanott pihenni kicsit. A velünk utazó házaspár elmondta, másnapra Kairót tervezték, de nem tudták, hogy most csak este 10 körül érünk vissza, és nekik már indulni kell hajnal 1-kor, így lehet, lemondják. Ezt nem tudtam meg.