És megint megyünk – Berlin

Nem telt el egy hét, és újabb úti cél felé vettem az irányt. Haverokkal kiugrottunk Berlinbe várost nézni, meg a Love Parade-ra.

Július 7-9 között voltunk kint. Már kora reggel a 7 óra előtt induló géppel kirepültünk. Az út másfél órás volt. Meg is lepődtünk, hogy ilyen gyorsan kiértünk. 9 órakor már kint voltunk a reptér előtt. Elsőre sikerült rossz irányba elindulni, így tettünk egy fél órás sétát, mire megtaláltuk az állomást, ahonnan az S-Bahn indul a városba. Szerencsére az állomáson volt egy kalauz, aki segített megvenni a napijegyet, ami az itteni duplája. De ezért rengeteg vonat van. Kb mint Pesten villamos, de mindig teljesen külön szinten, töltésen, vagy föld alatt mentek. Városnézés előtt még beugrottunk egy közeli boltba, vettünk kaját, piát, majd elindultunk.

Első úti cél Berlinben mi más lehet lehet, mint a fal egy darabját megnézni. Így hát beutaztunk a városba, ahol éppen a Checkpoint Charlie-nál lukadtunk ki. Itt eleve hatalmas a tömeg, hiszen egy nagyon ismert és közkedvelt turista látványosság. Képet alig sikerült csinálni, amin egyedül vagyunk, illetve a többi emberrel egymást váltottuk. Innen következett egy kis séta egy megmaradt falrészhez. Útközben egy jó kis Trabant múzeumra leltünk, mellyel szemben egy Trabant Kánaán volt, ahonnan különböző trabikkal lehetett elindulni városnézésre. Továbbsétálva végre elértük a fal egy részéhez, ami inkább egy amolyan kiállítótér volt. Innen egy parkba mentünk, ahol leültünk ittunk 1-2 sört, és a délelőtt vásárolt péksütit.

Innen tovább mentünk a Potsdammer Platz felé, ahol szintén voltak kiállítva a falból darabok. Tovább sétáltunk az úton, és kikötöttünk egy hatalmas téren, amin nagy betontéglatestek voltak. Mint valami koporsók. Utánanéztem gyorsan, és kiderült, nem csalt a megérzésem, koporsókat jelképeznek, és az összes, Európában meggyilkolt zsidó emlékműve ez.

Tovább haladva még egy sarok elértünk a Bardenburgi Kapuhoz. Itt is rengetegen voltak, alig lehetett elférni. Csináltunk pár képet, aztán indultunk is tovább, hiszen csak ez az egy nap volt a városnézésre. A kapu közelében, onnan 1 sarokra van a Reichstag. Sajnos felújítás alatt volt, ezért nem lehetett jó képeket csinálni. És hát persze nagy tömeg volt is. Az épület mellett egy park van, ezen vágtunk keresztül, hogy visszajussunk a sugárútra.

A hatalmas, már lezárt sugárúton sétáltunk tovább, ahol rátaláltunk egy olyan emlékműre ami egyszerre orosz háborús emlékmű, és tisztelgés a Fal áldozatai előtt. A sugárúton tovább sétálva elértünk a Győzelmi Oszlophoz, ami egy körforgalom közepén található. Az oszlop tetején egy hatalmas, aranyszínű angyal található. (Az oszlop tulajdonképpen egy kilátó is egyben. Sajnos ezt akkor nem tudtuk, így nem is mentünk fel.) Innen busszal elmentünk megint egy Kauflandba, hogy sört és valami harapnivalót vegyünk magunknak, majd a mellette lévő utcában található parkban leültünk beszélgetni és fogyasztani. Jól el is ment az idő.

A pihenés után elindultunk a következő úti cél felé, irány a TV-torony. Kissé messze volt, és sok látnivaló is volt a környéken, a teret is megkerültük, hogy minden irányból lássuk az épületet. Végre egy igazán jót kellett volna enni, így elkezdtünk a megálló környékén valami melegételt nézni. Végül egy kisebb vita után a Mekiben vettünk magunknak hamburgert. Egyik haver még el akart menni a graffitis falhoz, de egy kis győzködés után, a szállás felé indultunk. (Késő volt már, 19 óra körül, a recepció pedig 20 óráig volt nyitva.) Még időben odaértünk, és sikerült elfoglalni a szobáinkat. Kipakolás után még irány vissza vásárolni az S-Bahn megállónál lévő diszkontba, hogy legyen vacsoránk de leginkább reggelink, hiszen a következő nap hosszú lesz 23-kor indul majd a busz Pestre és 12 órán át megyünk. Na de előbb még a bulinap!

Szóval elérkeztünk a szombathoz. Reggeli után elindultunk a graffity-s falrészlethez. (East Side Gallery) Több kilométer hosszú volt a képekkel díszített fal, ami megmaradt a két világot elválasztó falból. Hosszan sétáltunk mellette, és jó sok képet csináltunk is. A végén egy tuti kis park volt, ahova leültünk sörözni, és beszélgetni. Kb 1 óra pihi után újra elindultunk, bementünk a városba egy újabb Kauflandba, majd a buli kezdetéig céltalanul sétálni indultunk a városba, s a kajával, valamint a sörökkel újra egy parkban kötöttünk ki. Egészen kb délig söröztünk, ültünk a fűben és beszélgettünk itt. Buli előtt a két haver újra be akart vásárolni, hogy legyen sör náluk a buli alatt.

A boltból busszal indultunk útnak, de a Love Parade miatt a környék már le volt zárva. Így pár megálló megtétele után újra sétára kényszerültünk. Úgy tudtuk, a menet a Brandenburgi kaputól indul, így oda érkeztünk meg. akkor láttuk, hogy egyelőre csak állnak a kamionok, a felvonulók, táncolók mentek kamionról, kamionig. Aztán eltelt közel fél óra és elindultak a járművek is. Rengetegen voltak, akik a kamionok között táncoltak. A baleset úgy előzték meg, hogy a kamion előtt ment a kísérőszemélyzet, aki kötelet veszítettek hozzá, és így egyfajta mozgó kordonként haladtak elöl, mint ha ők húzták volna a kamionokat. Én közben eléggé megszenvedtem, mivel eszetlenségemben fekete sapkával a fejemen mentem a legmelegebb napon. Folton kerestem az árnyékot, ami csak a park melletti járdán volt.

Még mielőtt elértünk volna az út végéig, bementünk a parkba kicsit hűsölni, Leültünk újra a fűbe ittunk kicsit, ki sört, ki csak vizet. Közben néztük a vonulókat, ahogy táncolnak, közben az úton mentek a kamionok, behallatszott a technó is rendesen. Persze nem csak mi ültünk, rengetegen voltak a parkban a zöldben. Kicsit beszélgettünk, söröztünk, hallgattuk a zenét, majd útra keltünk, és sétáltunk tovább, hallgattuk a zenét a parkban majd kicsit újra kimentünk a kamionok közé, de nem bírtuk a hőséget, így újra bementünk parkba, és leültünk a tömeg szélén. Közben észrevettük, hogy gyűjtögetők járnak a bulizók között. Szedik az eldobált, de újrahasznosítható illetve visszaváltható dobozokat, palackokat, műanyag poharakat. Norbi haverom közben elindult újabb sörökért, mivel neki elfogyott, és még szüksége volt rá. 😉 Kb 1 órát volt oda. Mi közben kettesben visszamentünk az előző helyre, megkerülve a parkban a tavat, és a patak másik oldalán ültünk el újra. Közben láthattunk egy jó kis rendőrségi razziát, amint füvet találtak több fesztiválozónál. Nem is azt vitték el, aki fogyasztó volt, hanem a dílert keresték. Amint Norbi megjött, és megivott egy sört, dumáltunk még, valamint én elszaladtam már venni valami kaját, de hát KP-t nem hoztam magammal, kártyával meg itt a fesztiválon valamiért nem lehetett fizetni. Mindenhol csak KP. Na de találtam egy helyet, ahol wurst volt zsemlében, na abból kértem, és lehetett kártyával fizetni. Szóval a végén okés lett minden. Visszafelé menet a felét már megettem, majd miután én lenyomtam a kaját, Norbi meg egy-két sört, elindultunk a zene irányába, és a végül mentünk egy egész kört a kamionokkal. Este 6 körül járt már az idő, mire a tegnap látott körforgalomhoz, illetve a közepén lévő emlékműhöz értünk.

Innen irány egy újabb Kaufland felé, ahol megejtjük az immár utolsó bevásárlásunkat is az indulás előtt. Fel kellett készülni az útra, valamint vinni kellett haza ajándékokat is. A Milka csokik pl 50-60 centbe kerülnek kint, azaz míg itthon 300 Ft felett vannak, ott 200 Ft körül. Hoztam is itthonra vagy 3-4 táblát. Mivel eléggé megfájdult a fejem az egész napos hőségtől, benyomtam egy cola ízű calippó jégkrémet is. És persze bekészült a buszos 12 órás útra egy bacardi colával és persze egy 1,5 literes vízzel és kekszekkel 🙂 A boltból most már a buszpályaudvar felé vettük az irányt. Időben oda is értünk még várnunk is kellett a járatra, mivel a busz kicsit késett is. Felszállás után kiderült, van egy is keveredés, mert hiába egymás mögé foglaltunk helyet, haverék helye nem létezik, helyette a másik oldalra kellett ülniük, így végül a másik sorba kerültem. A buszra helyfoglalás nélkül is fel lehetett jönni, simán jeggyel, emiatt többen már foglalt helyre ültek le, aztán ment a bosszankodás részükről, amikor megjött a hely tulajdonosa. Végén már volt olyan, aki állva utazott órákat… Végül délelőtt 11kor megérkeztünk Budapestre.

Vége! 😀