Egyiptomi nyaralás – Az utazás

Úgy alakult, hogy egyik álomutazásomra idén sor kerülhetett. Haverok (Atti, Norbi és Éva) kibéreltek egy apartmant Egyiptomban, és kerestek még egy embert, végül rám esett a választás.

A foglalás közben augusztus elején szóltak, hogy kéne egy másolat az útlevélről. Hoppá! Útlevél? Hát az nincs is. Na gyorsan szervezkedés, két nap múlva már lent voltam a kormányablakban, és intéztem az útlevelet.

Indulás, szeptember 19, kedd 15:15-ös WizzAir járat. Épp elég késői járat ahhoz, hogy ki tudjam aludni magam valamennyire az indulás előtt. (Még mindig izgulok, ha repülök, na meg mivel más Földrész, más kultúra, azon is izgultam, hogyan jutunk el a reptérről a szállásra. ) Egy óra időeltolódás van Magyarországhoz képest, így este 8-kor szállt le a gép. Útlevél ellenőrzés, vízum, bevándorlási papírok kitöltése következett, majd vettünk helyi SIM kártyát, amivel lehet netezni a mobilon, és majdnem 1 órával a leszállás után már a reptéren kívül voltunk. Meglepett, sőt fejbe vágott, hogy a több órányi légkondi után kiléptünk a szabadba, ahol szinte forró szél fújt. Szállásadónk ajánlata szerint nem taxit hívtunk, hanem Uberes sofőrt, aki egy elég fullos verdával jött. kb 40 perces út után érkeztünk meg a szállásra. Persze mondanom sem kell, hogy az ipse lazán átvágott minket, mint ez később kiderült, lemondta a fuvart a mobilon, miközben már az autóban ültünk, és az út végén KP kellett fizetni, közben egy másik sofőr írt az app-on, hogy vár minket a reptéren. Tanulópénz volt. A hotelnél külön az apartman-bejárón kellett bemennünk, ahol pár perces magyarázkodás után minden a rendes mederbe került. Felkísértek minket a szállásra, bemutatva, mi hol merre, hány méter. Alvás előtt még kimentünk a partra, megnézni, hogy is néz ki. Elég sötét volt már, így a többiek által keresett mólót nem találtuk meg. Visszasétáltunk a szállásra, elfoglaltuk a helyeinket, majd a teraszra kiülve még iszogattunk és beszélgettünk kicsit, majd éjfél után aludni tért mindenki.