A Játékkészítő

Tavalyi év utolsó előtti napján, azaz 30-án elmentünk megnézni A Játékkészítő című musicalt. Olvastam róla jót is, rosszat is. Sajnos az Origó kritikusa nem veszi figyelembe, hogy a darab legfőképp gyerekeknek készült, és emiatt eléggé lehúzza a darabot. Nekem felnőttként is tetszett a darab. És tényleg nem szabad megfeledkezni az előbb említettről, hiszen a mi szemünkben kicsit elnagyolt jelmez a gyerekeknek pont megfelelő, nekik attól nem lesz jobb a darab, ha részletes a ruha. Nekik az kell, hogy felismerjék a figurát, és szerintem simán felismerhetőek voltak. A díszlet monumentális volt. És igen, interaktív is. Összesen 3 alkalommal vették be a közönséget a darabba. Első alkalommal egy hatalmas lepedőt húztak végig a fejünk felett, illetve nekünk is hozzá kellett érni a fejünk felé tett kézzel és így továbbítani. Második alkalommal egy hatalmas, kb 10 méter átmérőjű nagy labdát dobtak le a nézőtér bal oldalára, amit át kellett volna ütögetnünk a jobb oldalra, minél gyorsabban. A harmadikban pedig lényegében azokat vonták be első sorban, akik kifizették ezért az extra költséget, és az elől lévő sorokban ültek. Nem tudom, ezért a szereplésért megérte-e a gyerekeknek kifizetni a közel 50e forintos jegyet, de a szülők tudják… Az biztos, hogy a gyerekeknek ez egy maradandó élmény lesz, hogy kimehettek a színpad elé és szerepelhettek a darabban.

Összességében nekem tetszett a darab, és a lényeg, hogy volt mondanivalója és azt a gyerekek megértették: Kevesebbet kell a gépeken játszani, és többet olvasni. Pl a népmeséket. 🙂