Augusztus 7-i retró vonatok
Még júniusban figyeltem fel a MÁV bejegyzésére Facebookon, melyben a júliusi retró balatoni vasúti hétvégét hirdették. Igazi nosztalgiahangulatot teremtettek a Balatonfüredről retró mozdonyokkal/kocsikkal közlekedő vonatok. (Azért Füredről indultak így a vonatok, mert a felsővezeték kiépítése idáig tart jelenleg.) Sajnos ezen első hétvégére nem tudtam elmenni, de ami késik, nem múlik.
A következő retró hétvégét augusztus 7-8-ra hirdették meg. Ráadásul szombaton a tervek szerint az első vonatot 424-es gőzmozdony húzza Füred és Tapolca között, majd délután visszirányban szintén. Úgy döntöttem, tutira lemegyek és kikértem ezt a hétvégét szabadnak.
Csütörtökön már elkezdtem tervezni a Google utcaképei alapján, hova is menjek majd fényképezni. Aszófő állomás és környékére esett a választásom, közelben geoládát is találhattam. 😉
Elérkezett a szombat reggel. 8-kor elindultam Aszófőre. Arra számítottam, hogy még így is idő előtt lejutok a célállomásra, de sajnos tévedtem. Újfent Martonvásárnál volt fennakadás, 3-4 autó ment egymásba, ezért két sávot lezártak, így 3,7km-en keresztül lépésben haladtunk, közel fél órát csúszva. Így végül a tervezett 10:20 perc helyett 10:40-re értem le a vasútállomásra, így lekéstem a 424-es vontatta vonat áthaladásáról. Így maradt az a terv, hogy délután 17 óra magasságában a visszafelé tartó vonatot fényképezem le.
Szerencsére elég gyakoriak voltak most a retrómozdonyok által vontatott vonatok, így már délelőtt sikerült pár képet lőnöm. Elsőre egy Nohab vontatta IC vonat érkezett Tapolca irányából. Nem sokkal később pedig egy Retró Csörgő és Szergej kettősével húzott vonat érkezett.
A két vonat között pont volt annyi idő, hogy az állomással szemközti oldalon megnézzük a templom romot, és az ott található geoládát. Már a vonatra várás közben feltűnt, hogy odaát nagy a jövés-menés. Amikor odaértünk, akkor jöttünk rá, hogy esküvő lesz ott, ezért vannak sokan, így sajnos a ládakeresés elúszott, megpróbáltam a virtuális jelszót, de sajnos itthon derült ki, hogy nem az volt a jelszó, amire én gondoltam. Így végül a láda gazdájával kellett jóváhagyatnom a képek alapján a találatot.
A geoládázás és a vonatfotózás után visszamentem Balatonfüredre. Cél egy új memóriakártya vásárlása volt, (ami nem jött össze,) valamint hiányzott már egy kávé. 😛 A bevásárlóközpont mellett található a Sun City, egy több évtizedes próbálkozás, ami volt már görög falu, amit 10 évig építettek, (boltokkal, és vendéglátóhelyekkel nyitott meg,) szórakoztató, bulinegyed, most pedig apartmanokat álmodnak a helyre. Eleddig szinte semmi nem jött be. Kétséges, hogy a mellette lévő aquapark mennyire működhet, amikor ott van mellette a Balaton. (Részletes infó a helyről ebben a cikkben olvasható.) A kis városnézés után pedig, ha már a Balaton partján vagyok, irány a strand!
A füredi strandon elég sokan voltak, kissé tömött volt, alig találtunk megfelelő helyet. A Balaton vize megfelelő hőmérsékletű volt. Se túl meleg, se túl hideg. Ahogy a parton, úgy a vízben is tömeg volt, de el lehetett azért férni benne. Mindenféle korosztály képviseltette magát, 0-tól akár a 80 éves korig. És majdnem mindenki jó érezte magát. Persze néha hallani veszekedést is a parton, mert hát nem tudják otthon hagyni a problémákat.
Azt kell mondjam, a lángosárak teljesen rendben voltak, 700 Ft /db áron adták a Kisfaludy strandon a sima lángost. Persze volt mindenféle. Viszont egy kávé 440 Ft. Ez azért már jelentősen magas.
Na de a strand után következett az nap fénypontja. Amit reggel lekéstem, azt visszafelé nem akartam. A 424-es gőzmozdonnyal vontatott retróvonat.
A 424-es vontatta vonat Aszófő állomáson csak áthaladt, így sok fotó nem készülhetett róla. Az élményt nem lehet visszaadni fényképeken. Mikor már messziről hallod a gőzös csattogását, de a mozdonyt még nem lehet látni. Ezt bizony át kell élni.
A gőzös vontatta szerelvény után igazi retró találkozóra került sor az állomáson. Elsőnek egy régi festésű Szergej érkezett meg a vonatával, majd szemből egy Bz motorvonat, szintén 90-es évek egyszínű festésével.)
További vonatokat már nem vártunk, de hazaindulás előtt felkerestük a szomszédos községben található vízimalmot, és mellette az Árpád-kori templomot, ahol geoládát is elrejtettek korábban. Így végül azt is begyűjtöttük.
Hazafelé pedig megálltunk a híres halsütödénél, te a hatalmas sor miatt kihagytuk az élményt, és elindult végül hazafelé.