


Múlt pénteken, április 11-én végre eljutottam a hosszú évek óta tervezett programra. Ez nem más, mint az SLC (Suzuki Lover Club) szervezésében a Suzuki autógyár meglátogatása.
Ilyenkor konvojban vonulunk. Az első találkozópont a solymári Auchan parkolójában volt reggel 6:30 – 7:00 között. Ehhez nekem azért elég korán kellett kelnem. Hogy időben odaérjek, már hajnali 4:40-kor fent voltam és 5:40-kor indultam.
A második találkozási ponthoz nagyjából időben elindultunk, előtte persze lőttünk pár csoportképet is. Több falun és kisvároson át haladtunk Esztergom irányába, ahol a 8-ra volt megbeszélve a találkozó a Tesco parkolójában. Ide időben meg is érkeztünk és már vártak is ránk. Beálltunk szépen egymás mellé, kicsit megnéztük egymás autóját, és tartottunk egy kis pihenőt, mosdószünetet.
8:30 után indultunk egy rövid konvojos felvonulással a gyárhoz, melynél sajnos nem foglaltak nekünk helyet a parkolóban, így a csapat csak kettészakadva tudott leparkolni. Ezután csináltunk egy csoportképet a gyár előtt, majd bementünk a gyárba, ahol sajnos nem lehetett fényképet készíteni.
Itt két dolgozó várt minket, beléptetés után egy rövid ismertetést kaptunk a gyárról, és magáról a márkáról, majd levetítettek egy filmet a gyárról, melyben végigkövethettük, hogyan lesz az alumíniumhengerből autó. A videó után átvettük a védőfelszerelést, és elindultunk a gyárban megteendő túránkra. Először a présgépeket néztük meg, ahol a kasznielemek készülnek. Egy-egy présgép nagysága elérhette egy kisebb kockaház méretét, a legnagyobb viszont már egy kétemeletes ház méretét is elérte, mind magasságban, mind szélességben és hosszúságban. Összesen 3 présgép van a gyárban, a legnagyobb egyszerre több elemet is legyárt. Az elkészült részeket emberek ellenőrzik, megnézik, sorjás-e, majd mennek egy tartószerkezetre, ahonnan gépekkel viszik a hegesztő részlegre. A hegesztést robotok végzik egy ráccsal elzárt térben. Ez úgy néz ki, hogy a kaszni elemeit a téren kívül emberek rakják fel egy szerkezetre, ezt a gép ellenőrzi, majd befordítja a robotok irányába, amik elveszik az elemet és a többi elemhez illesztik, majd egy újabb kar összehegeszti őket. Első körben az önhordó karosszéria alja készül el 3 elemből, majd ehhez rögzítik a motorteret, utána az oldalsó elemeket és végül jön a tető, majd rákerülnek az ajtók. A kész kaszni ezután a festőüzembe kerül, ahol alapozás után a robotok színre fújják. Festés után kb 8 órát pihennek, száradnak, majd átmegy az összeszerelő üzembe. Itt sorban belekerül a motor, a futómű, a szövetburkolatok, felkerül a lökhárító, bekerül a műszerfal, és a lámpák. Az szerelőüzem utolsó pontján az ellenőrzés folyik, megnézik, tökéletesen illeszkedik-e minden ajtó, majd beindítják a motort, rámennek egy rázópadra, végül kigurulnak a gyárból. Ha valami hibát észlelnek a végén, akkor a futószalag mellé állnak, és átnézik, megkeresik a hibát.
Jelenleg 120 másodpercenként, tehát 2 percenként gödrül le egy autó a gáyrtósorról, napon 435 járművet gyártanak. A számlálónál ért véget a túránk, visszamentünk az eligazítóba, ahol leadtuk a védőfelszerelést, és a fülhallgatókat, majd távoztunk a gyárból. Érdekes volt látni, hogyan lesz egy alumínium hengerből gépjármű.