Párizs – Utazás / Életem első repülése

Elérkezett október 29-e az indulás napja. Előző éjszaka nem sokat aludtam, kicsit aggódtam a repülés miatt. Életemben most fogok először repülni. (Na jó, ez nem igaz, egyszer voltam már sétarepülésen, de akkor helikopterrel mentem.)

Gép felszállása elvileg 15:15. Otthonról így 13-kor kell induljak, hogy tömegközlekedéssel időben, még 14:45 előtt odaérjek. Izgalommal telve indultam útnak otthonról egy hátizsákkal, hiszen az EasyJet sajnos csak ennyit hagy alapárason felvinni a fedélzetre.

A repülőtéren mindent gyorsan megtaláltam, szépen beálltam a sorba, minden ellenőrzésen átestem. Felszálltam a gépre, leültem a helyemre, az ablak mellé, kilátással a szárnyra. 🙂 Eléggé izgultam. Megfordult a fejemben, hogy leszállok inkább, és mégsem megyek. 😀 De aztán kitoltak a parkolóhelyről, és elindultunk a gurulóúton a felszállópályára. Már nem volt visszaút. Feldübörögtek a motorok, és elindultunk, majd felszálltunk. Elsőre nem volt kellemes, mintha felpattantunk volna. Innen következett két óra sima repülés Párizsig. A leszállástól tartottam még, ami viszont meglepett, hiszen nagyon szépen fogtunk talajt, szinte besiklottunk a pályára.

Megérkeztünk a Charles de Gaulle repülőterére. Iszonyat nagy repülőtér ez. 30 percig mentem körbe, mire odaértem a HÉV (RER) / TGV állomásra. Itt segítséget kértem jegyautomatánál, de nem sikerült megértenünk egymást teljesen a kisegítővel. Sajnos hiába mutattam, hogy TGV-vel akarok menni, ő RER-re adott jegyet, így ugyan olcsóbban, de jelentős időkülönbséggel, egy óra plusszal érkeztem a szállásra. Kicsit izgultam, hogy fog menni a checkin angolul Franciaországban. De megfogadtam egy ismerősöm tanácsát, és francia köszöntéssel kezdtem, így már mindjárt nem volt gondjuk, ha az angollal folytattam. (Egyébként ezt használtam folyamatosan. Franciául köszöntés, majd köszönöm is a végén.)