Tappancs elment :(

Tappancsom 2010 decemberében érkezett hozzánk. Sok problémánk volt egymással, egy időben szökössé vált, ezért kellett rohammunkában több helyen kerítést megerősítenem, átépítenem. Volt, amikor több napra eltűnt, máskor csak órákra lépett le. Jó ideje viszont szerencsére már nem tudott elmenni. Sajnos arra sosem jöttem rá, miért vágyik el, amikor nem vagyunk itthon. Lehet, ennyire kötődött hozzánk?
5 éves volt, amikor először feljött az ágyra, vagy inkább úgy mondom, sikerült felcsalnom. Eleinte nem is érezte jól magát, végül felszokott, amikor nem láttuk, anyu párnáján aludt. Persze, amikor észrevettem, nem kellett szólnom, sunnyogva szállt le.
Július 26-án arra figyeltem fel, hogy sokat öklendezik, és hányt. Levittük orvoshoz, ahol az első diagnózis szerint valószínűleg bélgyulladása van. Sajnos továbbra sem evett, infúziót kapott, amitől látszólag jobban lett, elkezdett ugatni az utcán menőkre, ha vittem az orvos, örült, hogy kijöhet sétálni. De sajnos csak látszólag, mert a szervezete legyengült. Műtétre került sor, ahol kiderült, bele már rossz állapotban vannak, elzáródott egy egészben lenyelt mogyoró miatt. Sajnos a műtét után pár órával feladta a küzdelmet. 🙁
Hazahoztuk a kórházból, és itthon helyeztük végső nyugalomra. Nyugodt békében, Tappancs! Remélem, most már nem fáj semmi, nem félsz semmitől. Hiányzol, kiskutyám! 🙁