RAPültünk

1992-ben alakult meg a RAPülők együttes, mellyel Geszti Péter meg akarta mutatni, hogy igenis, magyarul is lehet RAPelni. A csapatnak hatalmas sikere lett, ezért az 1992-ben megjelent első albumot követte a RAPeta című, nem kevésbé népszerű második album. A csapat a csúcson akarta abba hagyni, ezért úgy döntöttek, egy hatalmas show keretében búcsúznak el a rajongóktól. Utolshow-ként meghirdetett RAPülők koncertshow 1994-ben került megrendezésre a Budapest Sportcsarnokban. Az csapat annyira népszerű volt, hogy nem volt elég egy búcsúkoncert, összesen 4-et adtak. Egyiken még én is ott általános iskolásként, hiszen imádtam a csapatot, a számaikat, amiket kívülről fújtam.

És most eljött 2016, a bejelentés éve, hogy a csapat újra összeáll, és 2017 februárjában újra koncerteznek az eredeti számokkal, a BS-ben. (2006-ban kiadtak egy újrahangszerelt albumot, Riszájkling címen, és csináltak egy koncertet is azokkal a számokkal.) Karácsonyra kértem és kaptam is így jegyet a 25-i koncertre. Később, a nagy érdeklődésre való tekintettel szerveztek egy Ráadás koncertet, de ezt egy nappal korábbra.

És akkor eljött a nagy nap, február 25-e. Nagy várakozással tekintettem a koncertre. Meglepve tapasztaltam, hogy a metrón is elég sokan voltak és sokan is szálltak le a Népstadionnál, ahol elég nagy tömeg gyűlt össze. Azt gondoltam, messze leszek a színpadtól, de amikor felértem a helyemre, kiderült, hogy elég jó helyen leszek, elől, magasban. 20:20 körül el is kezdődött a showműsor. Lehullt a függöny, mögötte ott állt a csapat, Geszti Péter, Szentmihályi Gábor és Berkes Gábor. Hatalmas emeletes és látványos színpadkép került elénk. Az emeletek falai mind-mind LED falak voltak, amin a számokhoz illő vetítések mentek. A 3 csapattag mellett zenészek is színpadon voltak: egy gitáros, és egy szaxofonos is, valamint vokálban korábbi X-Faktoros lányok szerepeltek, majd a Tóth Gabi és Vera, valamint Szolnoki Péter. A háttérben pedig egyszerre közel 20 táncos volt egyszerre a színpadon, valamint egy tánciskola 300 növendéke a nézőtéren, akik tovább növelték a show látványát. A koncert legmeghatóbb pillanata az volt, amikor behívták Somló Tamás két fiát, és együtt adták elő az eredeti „Nem adom fel” című dalt. (Meg kell mondanom, ekkor én is könnyezni kezdtem.) A legnagyobb siker a Zúg a Volga volt, az egész nézőtér együtt énekelte a dalt.
Geszti többször is átöltözött a fellépés alatt. A fináléban a csapat másik két tagjával az első megjelenésükhöz hasonló ruhában jelentek meg. (Színes felső, színes rövidnadrág, hatalmas méretú műaranylánc.) A show utolsó előadása az Áj Láv Jú volt, melyhez a színpadra érkezett a videoklipben szereplő hölgy is az eredeti, vagy ahhoz megszólalásig hasonló ruhában. Fantasztikus volt!

Én nagyon jól éreztem magam a koncerten, hiába írt több híroldal is negatív kritikát a showról. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a RAPülőkön, rajongónak kell lennünk, hiszen ez a csapat már a 90-es években is megosztó volt, azaz vagy nagyon szerette az ember, vagy egyenes utálta.