Temetés

Unokatestvérem március végén elhunyt egy balesetben. Napokkal később tudtuk meg, hogy őt gázolta el a vonat szombati napon. Sajnos se keresztapám, se unokatestvéreim nem hívtak fel, pedig gyerekkorunkban sokat voltunk együtt. Más, távolabbi rokon értesített minket, tőlük tudtuk meg, mi történt meg.

Most pénteken érkezett el a temetés ideje. A Rákoskeresztúr Újköztemetőben került végső nyugalomra. Urnás temetést kapott, ami érthető a baleset miatt. A búcsúztató beszédben megemlékeztek gyerekkoráról, de egy elég fura nézőpontból. Elhangzott, hogy eljárt horgászni az apjával, ami tényszerűen nem igaz. Az, akivel eljárt horgászni, az én apám volt, velünk járt el horgászni. Olyanról nem emlékeztek meg, ami apámhoz, vagy hozzánk kötődne. Részben tudom az okát, de egy temetésen ilyet nem kellene, ilyen okból nem csak egyéb rokonként kellene megemlíteni a mi családunkat, főleg, hogy édesapám unokatesóm nagybátyja volt és törődött vele is, ahogy a testvéreivel is. Tudom, hogy apám halálakor is haragudott keresztapámra, a testvérére, amiért így bánt a gyerekeivel, és elüldözte a feleségét. De ha már idejött keresztapám békülni apu halála előtt, talán annyit megérdemelt volna még, hogy megemlítsék őt a beszédben. Ehelyett az urna elhelyezésekor megjegyzést tettek arra, hogy mi hazahoztuk apu hamvait. („Vajon akik nem helyezik végső nyugalomra és hazaviszik szeretteik hamvait, esetleg szét is szórják, gondolnak-e arra, hogy a lelke bolyongani fog, és nem talál örök nyugalomra, valamint vajon feltámadáskor ők feltámadnak-e.”) Hát mit ne mondjak, nem örültünk neki, hogy ennyire nem tisztelték meg apám emlékét és tetteit. Csoda ezek után, hogy nem kívántunk megemlékezni velünk együtt? Azokkal az unokatesóimmal, akik apám halála után nekünk nem veszik fel a telefont, akik nem értesítenek, mi történt? 🙁