Ünnepek alatt

Pótolandó ezt az elmaradt bejegyzést, írok egy kis beszámolót az ünnepek alatt történtekről.

Végül az utolsó pillanatokban, 1 héttel karácsony előtt átrendezésre került az ünnepi időbeosztás.. Eredetileg úgy volt, 24-én gyűlünk össze édesanyámnál, majd 26-án megyünk csak haza az ő anyukájához, nagyimhoz és majd 29-én jövünk haza. Aztán úgy alakult, már 25-én elmentünk, de 27-én már jöhettünk is haza. Így végül kedden délre mentem ebédelni. Aztán a ködben irány a 320km-re fekvő hangulatos, 800 lelkes, szamosháti kis falu.

Volt egy szokásunk régen, amikor elértük Szabolcs megye majd a falu határát jelző táblát, egy kis dudával köszöntöttük, jelezvén, lassan hazaérünk. Egy ideje a megyehatárt az autópályán lépjük át, így ott a hangoskodás elmarad, és csupán a faluba belépésre koncentrálódik. Ezt a szokást még édesapám kezdte el, amit én tovább vittem, akármikor, akárkivel mentem haza, megtettem. Most karácsonykor is. Sajnos szinte rögtön elkezdtem sírni. Végül mamáék előtti utcasarkon kénytelen voltam megállni, kisírni magam, hogy ne úgy jelenjünk meg a rokonok előtt, mert abból csak össznépi sírás lett volna, ami nem hiányzott senkinek sem.

Eléggé sötét és kissé késő lett már, mire hazaértünk. (18-19 körül) Összeültünk öten, és egy nagy vacsorázást csaptunk, közben egy jót beszélgettünk. Rég nem voltam már otthon. Legutoljára akkor, amikor aput hoztam haza elköszönni. Fura volt így ott lenni. Főleg, hogy nem tudtam, szeretett kedvenc kutyám se várt már meg, utolsó látogatásom alkalmakor ugyan talán miattam, még összeszedte magát, mégis pár nap múlva elment ő is az örök vadászmezőkre. Valószínűleg megmérgezték. De szerencsére így sem maradtak kutya nélkül, unokatesómék korábbi kutyája került hozzájuk.

Szerdán egy normál időben (9 körül) történő kelés és egy késői előkerülésem után majdnem 11kor reggeliztem. 😀 Kint kicsit tüzeltem a sparheltben. Hiába, na, imádom a tüzet és az égő fa látványát. Dél körülre elkészült a juhtúrós sztrapacska, és hozzá egy kis marhapörkölt. (Tipikus karácsonyi étel, nem? :D) Még jó, hogy falusi szokás szerint nagy adag készült, mert megkezdődött a rokonok érkezése. Egymás után érkeztek sorban. Talán már 15 óra volt, mire végre egy kis nyugalom lett a nyárikonyhában. És mivel későn reggeliztem, ezért én még csak ekkor fogyasztottam el az ebédet. Közben pedig egy régi bársonyruhából elkészült a Tabletem tokja is. Belepróbáltuk, kicsit még alakítottunk rajta, de nagyon jó lett. Igazán jó.

27-én dél körül végre megjöttek unokatesómék is, így sor került a gyerekek megajándékozására is. Kaptak egy új szánkót is a régi helyett, ami eltört, valamint autót, babát. (1 fiú és 1 lány van.) Közben persze elfogyasztottuk az ilyenkor szokásos ebédet, hús leves, rántott hús hasábkrumplival. Körülbelül 14 óra volt, mire búcsút vettünk a családtól és elindultunk hazafelé. Az úton megint szóba került, mi lesz a nagy házzal, amiben édesanyám most egyedül lakik és a két kutya vigyáz rá. Komolyan gondolkodom azon, ha sikerült egyenesbe jönnöm, meg kellene csináltatni a felső szintet, különálló lakásnak.

A legfrissebb terv most az, hogy rendbe hozzuk, amit tudunk, befejezzük, amit apu elkezdett, de már sosem fejezhetett be. Ilyen a kerítés, (folyamatban, egy kapu elkészült, a kiskapu külön nyitható szárnyát már megcsináltam,) a terasz, amit anyu nővérével és férjével március idusán megcsinálunk. Ennek terveiről a közeljövőben számolok be.