Közlekedés?!

Komolyan mondom, a magyarok nem tudnak közlekedni. Gyalog sem. Oka: egoizmus és butaság.
1, 173E busz leszállás Újpalotán: Többen a csuklóban állunk, az ajtó felé fordulunk, felkészülünk a leszállásra, várjuk, hogy megálljon a busz, nyíljon az ajtó. Kisgyerek előre furakszik, apja is próbálkozik, jó hogy fel nem lök. Annyi esze nincs, hogy én is, meg az előttem lévők is leszállnak. De ha ennyi esze nincs, legalább megkérdezné, vagy megkérné, hogy álljak félre, ha nem szállok le. De nem, semmi, löki fel az embereket, mint ha pánikszerűen el kellene hagyni a buszt. Szánalom. (Butaság és egoizmus együtt.)
2, 173E, leszállás a Keletinél. Alacsonypadlós busz, kiscsaj ott áll az ajtóban, le nem lépne, hogy könnyebb legyen leszállni az embereknek. És persze ha szólsz neki, ő van megsértve. (Butaság)
3, 76-os troli, István utca, alacsonypadlós busz. Jeleztem leszállási szándékomat, de egy nőcike a csomagjaival majdnem félre lök, mint ha nem azért állnék az ajtóban, hogy leszálljak, majd amikor megáll a busz, mit sem törődik velem, hogy én is leszállnék, szépen maga mellett tartja a csomagokat, és majdnem fellök, helyet nem hagy, hogy én is leférjek mellette. Mint ha ő lenne egyedül a buszon, és csak ő akarna leszállni. Azt már meg sem említem, hogy én voltam előbb az ajtónál, tehát evidens, hogy mögém áll, és nem félre taszít. (Egoizmus a tetőfokon.)
Azokat meg sem említem, amikor a megállóban a peronon úgy várakoznak az emberek, hogy éppen le tudsz szállni, de esélytelen, hogy jobbra, vagy balra tudj menni, csak egyenesen a nép közt. Vagy mikor ott áll az ajtóban, fogja középen a kapaszkodót és még véletlenül sem áll arrébb, vagy száll le, hogy elférjenek tőle.