A július 10-12-i hétvégét a Tisza-tó mellett töltöttem Sarudon. Jöjjön itt most egy beszámoló.

Pénteken korán reggel kelés, pakolás, bicikli rögzítése a csomagtartóajtóra rakott biciklitartóra. (Hú de bonyolult lett a vége. ) Irány Újpest, ahol felszedtem Erikát, és Andort. Kis logisztikázás után sikerült feltenni a 3 biciklit, és irány Sarud. Mondanom sem kell, a GPS a 3-as, majd a 31-es úton vitt minket, ami elég leharcolt állapotban volt. (Akkor már tudtam, visszafelé inkább a hosszabb, de gyorsabb és jobb utat választjuk.) A kb 3 órás út után a ebédidőben érkeztünk meg, ahol GabeR-ék (GabeR, Zsuzsa és Ködmön) már vártak. Gyors kipakolás, szállás elfoglalása után irány Poroszlón az étterem. Mi már odaértünk, amikor telefonáltak, hogy irány vissza, megérkezett még egy csapat, akiket Árpi hozott volna. (Ők Györgyi, Judit, Zsolti és Laci.) Így hát korgó gyomorral irány vissza, bemutatkozás, ismerkedés, majd részükről kipakolás, szálláselfoglalás. Na most már mehetünk enni.

Ebéd után, 17 óra körül át akartunk menni a vízi sétányra, de éppen elment az orrunk előtt a hajó. (GabeRék már voltak a sétányon, így ők inkább a kenuzást választották..) A jegyet árusító kislány azt mondta, jobban járunk, ha nem várunk 45 percet a következő járatra, inkább bérlünk öten egy motorcsónakot és átvitetjük magunkat. Akkor nem vagyunk időhöz kötve, annyit vagyunk bent, amennyit akarunk. (Ekkor vált le Erika és Andor, akik úgy döntöttek, inkább ők is eveznek egy kicsit.) Így hát mi átmentünk a kikötőbe, ahol rábeszéltek minket, hogy ne az 1500Ft-os oda-vissza utat válasszuk, hanem 2000Ft-ért visszafelé egy kis túrát csinálva hoznának vissza. Belementünk. A sétányon majd másfél órát töltöttünk, sokat fényképezve, és hülyülve. Visszafelé Zsolti megszerezte a csónak vezetését és ő vitt vissza minket a vízi túra útvonalán, miközben vezetőnk mondta, merre kell kanyarodni. Egy keskeny helyen a csónak gazdája vissza akarta venni az irányítást, de Zsolt nem adta, be akarta bizonyítani, hogy át tud itt menni ő is. Amikor kicsit megakadtunk egy fán, ő nem lassított, hanem inkább húzta, menjen csak keresztül rajta. A második keskeny helyen már lassan mentünk és ügyesen keresztül is ment rajta minden gond nélkül. Innen már a kikötőbe vezetett az út.  Kiszállás után hívtuk a többieket, gyorsan kiderült, hogy percenken belül újra együtt lesz a csapat. Kb fél hétkor elindultunk a szállásra, ahol a kinti asztalnál vacsoráztunk, beszélgettünk, miközben megérkezett Veronika, Laci és Tivadar is. Sötétedés körül elkezdett cseperegni, ezért bevittük a bicikliket a szállás alsó szintjére, majd éjjel 3/4 11 előtt nyugovóra tért a társaság. (Bár volt aki később feküdt le, és még altató dalt is énekelt, bár erre másnap nem emlékezett. )

Szombaton korán kelés, pakolás, és 9-kor indulás. Végre nem én voltam az utolsó, Erikára kellett várni a töltés tetején.  Alig indultunk el, Erika szól hátulról, valami folyik a táskámból. Megállok, többiek tovább. Nézem, a teletöltött kulacsom eldőlt a táskámban, és abból folyt a víz, teljesen átáztatva a táskám alját. Még szerencse, hogy teljesen alul volt, így lényegében más nem lett vizes. Rendesen lemaradva folytattam az eset megoldása után az utamat. Nem is sikerült beérnem a többieket, de mindig látótávolságban maradtak. Legközelebb a kismarosi zsilipnél értem utol őket. Innen a közelben lévő kis vendéglátóba tértünk be, ahol sör, üdítő, jégkrém és kávé várt minket. A kis pihenés után Abádszalók volt az útirány. Itt még bírtam az iramot, de sajnos később lemaradtam. Tiszafürednél az étteremben értem utol a csapatot, ahova ők már jó pár perce beértek, de még csak az italt kérték ki. Gyorsan csatlakoztam az egyik asztalhoz és már hozták is az italt és már jöttek is a levesek. Egy kis várakozás után pedig megérkeztek a másodikak is. Közben az éterem előtt “jó ebédhez szólt a nóta,” ugyanis valószínűleg egy zenei tábor résztvevői oda ültek ki gyakorolni. Már fél kettő körül járhatott az idő, mire mindenki végzett és elindultunk utunkra. Innen már csak pár perc Tiszafüred. Épp a halnapokat tartottak a városban, elég nehezen verekedtük keresztül magunkat a tömegen, de végül kijutottunk a 33as útig. Én itt elváltam a többiektől és áttekertem a Tisza-tavon a 33as hídján keresztül a túloldalra. Kicsit nehéz volt egyedül tekerni, a hídon többször is megpihentem. Talán ez volt megint a mélypont. Amikor átértem, megtaláltam a bicikliutat és azon tekertem vissza Poroszlón keresztül Sarudig. Poroszló után még megálltam egyszer, Ittam egy kicsit, aztán tovább tekertem és 15:20-30 körül visszaértem. Gyors tusolás után lementem, hátha segíthetek a vacsora elkészítésében, de Zsuzsa azt mondta várjunk még. Így leültem mellé egy székbe és olvasgattam. Aztán egyszer csak befutott Nemist. Mivel a bringázók még beültek 1-2 pár sörre egy kocsmába, így végül csak nekiálltunk tüzet rakni és hagymát szelni. A tűz lobogott, a hagyma felszelve, indulhatott a gulyásfőzés. Időközben a többiek is befutottak, Lacival még elszaladtunk kenyérért (folyékony és szilárd változatért is,) valamint magamnak másnapra kajáért, majd visszaérve gyülekezés a tűz körül és beszélgetés, a leves elkészülte után pedig a napernyő alatt a sötétben a gulyás elfogyasztása és közben beszélgetés következett, végül jóllakottan indulás az ágyba, felkészülni a  következő napra.

Vasárnap újból korai kelés, csomagolás, rakodás a kocsiba és kocsira a biciklitárolóra. Kicsit átállítottuk a tartót, így könnyebben tettük fel a bicikliket és már indultunk is Tiszafüredre a többiek után. Oda 5 perc késéssel érkeztünk, így mi már tudtuk, hogy rögtön a kikötő zárt területén parkoljunk a biciklikkel a kocsi hátulján. Kis pakolás utána  többiek elindultak a 6 órás kenuzásra én pedig kifeküdtem a napra, olvasgattam, sétáltam, megkerestem egy geoládát, majd újra lefeküdtem a fűbe, árnyékba és olvasgattam, pihentem, kicsit talán aludtam is.  Volt már délután 5 óra, mire a többiek visszaértek a kenutúrából. Kis kajálás után indultunk is haza, de menetközben még megálltunk egy faluban és megkerestünk egy multi láda 3 helyét is. Innen már egyen út vezetett haza.

About Author

Leave a Reply